Iskolai agyrém - mi áll a tanulási zavarok hátterében?

Rohamosan növekszik a tanulási problémákkal küzdő gyerekek száma. A hiperaktivitás, a figyelemzavar, a diszlexia fogalma mára bekerült a köztudatba. Egyre többször, egyre pontatlanabbul használjuk a divatos szakkifejezéseket, miközben a jelenség valódi okairól mintha senki nem akarna tudomást venni…

Az információs társadalom korában olyan hatalmasra duzzadt az elsajátítandó ismeretmennyiség, hogy ha valaki nem tanul meg rendesen olvasni, számolni menthetetlenül lemarad. A legtöbb szakmához legalább középiskolát kell végezni, bonyolult gépeket kell üzemeltetni, eligazodni az adózási, vállalkozási szabályok között, a számítógép kezeléséről nem is beszélve. Soha annyira nem volt szükség az iskolában szerzett ismeretekre, mint ma.

Egyenetlenül fejlődő képességek

A gyerekek 20-30%-ának azonban komoly gondot jelent a tanulás, azaz minden harmadik gyereknél a pedagógus vagy a szülő valamilyen akadályozottságot, nehézséget észlel. A problémák jelentős része első osztályban, az olvasás tanulásakor jelentkezik. A vizsgálatok azt mutatják, hogy nagyon kevés a valóban diszfunkciós gyerek, azaz akinél kimutatható, hogy valamilyen agyi működési zavar okozza a tanulási vagy magatartási zavart. A legtöbbjüknél inkább arról van szó, hogy a különböző képességek széttartóan fejlődnek, bizonyos területe-ken érési lemaradás jelentkezik.

A gyerekek tehát ugyanolyan aggyal születnek, mint a szüleik és a nagyszüleik, viszont teljesen más környezetben és más nevelési elvek szerint élnek, mire bekerülnek az iskolába. De vajon melyek azok a tényezők az életmódunkban, amik összefüggésbe hozhatók a tanulási zavarokkal?

Általános „nevelési zavar”

A Budai Gyermekkórház ambulanciáján a tanuláshoz szükséges képességek, a figyelem, a memória zavarainak diagnosztizálásával, illetve ezek fejlesztésével foglalkoznak. Dr. Donauer Nándor, a kórház neuropszichológusa azt állítja, hogy a viselkedészavaros, magatartászavaros gyerekek mögött „nevelés-zavaros” felnőttek állnak.

„A mai szülők mindig több dolgot csinálnak egyszerre. Főzés közben tévéznek, vacsora köz-ben interneteznek, társasjáték közben telefonálnak. Szinte megtanítják a figyelemzavart a gyerekeknek. Az inger-hajhászásnak, az információk és az élmények állandó csábításának a fel-nőtt sem tud ellenállni, és ezt másolják le a gyerekek is. Valóságos életmódkultusz alakult ki, amibe nehezen illeszthető be a gyerek. A felnőtt ingerült, hajszolt, türelmetlenül fordul a gyerek felé. Semmiről nem akar lemaradni, miközben képtelen átélni a gyerekkel való együttlét örömét.”

Az anyanyelvi fejlesztésből eltűnik az anya

Ahhoz, hogy az idegrendszer megfelelően fejlődjön, nem tudatos fejlesztésre volna szükség, hanem valódi, a gyerekre figyelő együttlétre. Közös házimunkára, szöszmötölésre a kertben, és nagyon-nagyon sok beszélgetésre, élő szóval elmondott, átérzett mesélésre.
„Az ölbe vont gyerek szinte észrevétlenül tanulja meg a fókuszált figyelmet mesehallgatás közben - mondja Dr. Donauer Nándor. „Lebecsüljük a jelentőségét, pedig az élő szöveg meg-értése kulcsfontosságú lesz az iskolában. Ma már tudományos tény, hogy a rendszeres élő mesehallgatás semmi mással nem pótolható mértékben fejleszti a tanuláshoz szükséges képességeket. Óriási tévedés, hogy a mesefilm be tudja tölteni ugyanezt a szerepet, ugyanis teljesen máshogy dolgozza fel az agy a látott és a hallott élményeket.

A számítógépes játékok, a kontrollálatlan tévézés nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanuláshoz szükséges képességek aránytalanul, kiegyensúlyozatlanul fejlődjenek. Míg az életvitel-szerűen tévéző gyerekek téri-vizuális memóriája fejlett lesz, a verbális emlékezeti kapacitásuk lényegesen szűkebb. Nagyon sok esetben a diszlexiáért az a vizuális ingeráradat tehető felelőssé, ami ma már egyre több családban természetes.”

Miért pont az olvasás?

Az egyenetlen fejlődés jelei már az óvodában tetten érhetők lennének, mégis az olvasástanulás során jelentkeznek a legmarkánsabban a problémák. Nem csoda, hiszen az olvasás az egyik legbonyolultabb, legösszetettebb agyi tevékenység, közel negyven elkülönült agyterület összehangolt munkájára van hozzá szükség. A beszéddel kapcsolatban vannak olyan öröklött génjeink, amelyek segítenek a beszédértés, beszédképzés kialakulásakor, de az olvasáshoz nincsenek ilyen "előhuzalozott" területeink. Ez az oka annak, hogy az olvasási készséghez szükséges automatikus folyamatok lassan, fáradtságos munkával, rengeteg gyakorlással alakulnak ki.

Eddig is nehéz volt olvasni megtanulni, most azonban a diszlexiát már járványként emlegetik, a figyelemzavar pedig szinte általánosnak mondható. A normális intelligenciahányadossal rendelkező gyerekek között is gyakori, hogy valamilyen részképesség-zavar akadályozza a tanulást. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gyerekek félni kezdenek attól, ami nem megy, az állandó szorongás és frusztráció pedig egyéb magatartászavarokhoz vezet, ami tovább nehezíti a pedagógusok és a szülők dolgát.

Kényelem és súlyos érzelmi terhek

Péter Zsuzsanna a Nádasdy Kálmán Alapfokú és Művészeti Iskola tanítónője szerint sokszor a szülő akadályozza a gyereket a fejlődésben azzal, hogy mindent megcsinál helyette. „Paradox helyzet, hogy a reggeli időhiányban még a sapkát is a szülő adja a gyerek fejére, tépőzárral és cipzárral egyszerűsíti az életet, aztán komoly összegeket fizet egy fejlesztő játszóházban, ahol a gyereknek cipőt kell fűznie és megtanítják masnit kötni.”
A modern gyerek nem hímez, nem morzsol kukoricát, nem farag, nem gyúr kenyeret a mindennapi élet részeként, a szabadidős tevékenységek sok családban a tévézésre redukálódnak. Az iskolában az is érezhető, hogy a gyerekeknek nincsenek otthoni feladataik, nem alakul ki felelősségérzetük, mert vagy a szülő, vagy a háztartási gépek mindent megcsinálnak helyettük.

„Ugyanakkor a mai gyerekek súlyos terheket cipelnek, hiszen rengeteg az érzelmileg zaklatott család, az agyonhajszolt, türelmetlen szülő” – állítja Péter Zsuzsanna. „A tévével, az internettel, az okos-telefonnal túlingerelt gyerekek szorongása, az otthonról hozott érzelmi feszültség, a mozgáshiány garantálja, hogy a gyerek nem tud úgy koncentrálni, teljesíteni az iskolában, ahogy elvárják tőle.”

Az iskola alkalmazkodik

„Ma már a figyelem fejlesztésére is gondot kell fordítani az első osztályokban, de ezt még nem tekinteném igazi figyelemzavarnak” – mondja Péter Zsuzsanna. „Többször, megszakítom az óra menetét, mozgással kombinált mondókákkal terelem vissza az elkalandozó gyerekeket. Megpróbálok egy kis humort csempészni az órába, hogy a betűtanításhoz szükséges pontos, aprólékos munkához kedvet ébresszek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek ún. hangoztató-elemző-összetevő módszerrel tanuljanak meg olvasni, így az enyhébb olvasási nehézségek kialakulása megelőzhető. Mivel gyógypedagógus és alapozó mozgás-terapeuta is vagyok, az idegrendszer éretlenségére utaló lemaradásokat a testnevelés órába beépítve, egyénre szabott alapozó mozgásterápiás eszközökkel próbáljuk behozni.”

Azoknál a gyerekeknél, akiknél részképesség zavarra utaló jeleket észlel a pedagógus, az iskola kikéri a nevelési tanácsadó segítségét, szakvéleményét is. Miután nevesítették a problémát, a tanítónő munkáját logopédus, fejlesztő pedagógus segítheti az iskolán belül, hogy a lemaradást közös erővel ledolgozzák. Súlyosabb esetekben sem kell elhagyni a gyereknek az iskolát, sőt általában az osztályát sem. A szakértői bizottság által sajátos nevelési igényűnek ítélt gyerekeknek ugyanis kötelező gyógypedagógust biztosítani, aki részben a tanítási időn belül egyénileg foglalkozik az érintett gyerekekkel. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy az alap tantárgyakat ezek a gyerekek is a többiekkel együtt - differenciáltan - tanulhassák.

„A differenciáló pedagógiai módszerek bizonyos korlátok között tudnak hatékonyan működni” – mondja Péter Zsuzsanna. „Legfeljebb 20 fős osztálylétszám volna ideális ahhoz, hogy 2-3 sajátos nevelési igényű gyerek mellett is lehessen haladni. Amikor a gyerekek ennyire különböző képességekkel érkeznek az iskolába, elengedhetetlennek tartom, hogy a pedagógusok maguk választhassák meg a módszereiket. A pedagógiai szabadságra, az empátiás készségre, a kreativitásra nagyobb szükség van, mint valaha. Muszáj az egyes gyerekekre szabnom az eszközeimet, különben nem boldogulok.”

Alapozó mozgás terápia


A kisgyerek fejlődése a mozgásból indul, a nagymozgásoktól halad a finommozgás, majd a beszéd felé, amin később az olvasás és az írás is alapul. Ha a mozgásfejlődésben lemaradás van, vagy kimarad egy-egy mozgásfejlődési szakasz, az akadályozza az agyösszerendezett működését, végső soron az olvasás- és íráskészség problémamentes kialakulását is. A terápia végighalad a fejlődéstani nagymozgásokon a fejemeléstől, a kúszáson, mászáson keresztül a járásig, majd a finommozgásokig. Segít elérni a gyerekeknek azt az idegrendszeri érettséget, amire első osztályban az olvasás és írás elsajátításához szükségük van.


Aki többet szeretne megtudni a módszerről, keresse fel az Alapozó Terápiák Alapítvány honlapját.

Kocsis Kata