Örömmel tanulni, sikeresen élni – a kooperatív tanulás ígérete

Egy iskola nem tűzhetne kisebb célt maga elé, mint hogy olyan felnőtteket neveljen, akik saját erősségeiket jól ismerve, másokkal együttműködve képesek a nehézségeket legyőz-ni, és sikereket elérni. Léteznek olyan pedagógiai programok, amelyek a gyerekek érzelmi intelligenciáját is fejlesztik, miközben tárgyi tudásuk is biztos alapokon nyugszik.

Mára ismertekké váltak azok a kutatási eredmények, amelyek feltárták, hogy az iskolában szerzett jó jegyek nincsenek összefüggésben a felnőttként elért sikerekkel, a boldogságérzettel. Egyértelműen bizonyítható, hogy az iskola kapuin kívül kevésnek bizonyul a sok teoretikus matematikai bizonyítás, vagy a bemagolt Toldi Miklós, de még az a stressz sem készít fel az életre, amivel egy versenyistálló falai között szembesülnek a jó képességű gyerekek.

Néhány olyan kompetenciát pedig, amelyek egy munkahelyen, vagy egy vállalkozásban elengedhetetlenek a sikerhez, semmilyen formában nem fejleszt egy átlagos iskola. Tanítanak ugyan magyar irodalmat, de vajon hányan tudnának megfogalmazni érdekesen egy termékismertetőt? Izzadó tenyérrel felelnek a gyerekek, vagy felolvassák az otthon alaposan előkészített előadást, de érvelni, vitatkozni, vagy egy izgalmas prezentációt megtartani nem az iskolában fognak megtanulni.

Alig van a csapatmunka kipróbálására lehetőség, pedig egy munkahelyen szoros együttműködésben kell dolgozni a munkatársakkal. Ahhoz, hogy egy versenyképes termék előálljon nagyon hatékony és erős kooperációra van szükség. Sok különböző területről jött embernek kell egymás gondolatait megértve, továbbgondolva, egymás szempontjaihoz alkalmazkodva vállvetve dolgozni a közös célért.

A tanulás nem magányos tevékenység

Égetően fontos lenne, hogy a gyerekek már az iskolában találkozzanak ehhez hasonló, csoportos tevékenységekkel, hogy egyensúlyba kerülhessen versengés és együttműködés. „Ma már tudjuk, hogy az emberi viselkedési stratégiák, a világhoz való viszonyunk nem örökletesek, hanem azokban a helyzetekben formálódnak, amelyekbe az életünk során kerülünk” - mondja Dr. Benda József, a Humanisztikus Kooperatív Tanulás program alapítója. „Ha ezeket a helyzeteket úgy alakítjuk ki a gyerekeknél, hogy kénytelenek legyenek együttműködni, mert csak így tudnak sikereket elérni, akkor ezek az élmények beépülnek a személyiségükbe. Olyan képességeket sajátítanak el, amelyek beválnak az együttműködés során.”

A csoport a kapott feladatokat megbeszéli, a megoldásokat közösen keresik, a gyerekek segíthetnek egymásnak. A felismerések tapasztalati úton születnek, így a fogalmak és az összefüggések mélyebben raktározódnak el. Miközben megtanulják, hogy számíthatnak a másikra, fejlődik az empátiás készségük, nő az önbizalmuk. A munkacsoportok csak akkor lesznek versenyképesek, ha a gyerekek jól ismerik egymást, és az erősségeik alapján osztják ki a feladatokat. Meg tanulnak érvelni, képessé válnak meghallgatni és megérteni mások gondolatmenetét. Ezek a tapasztalatok biztos alapot nyújtanak később ahhoz, hogy önmagukért, társaikért, és a környezetükért felelős emberekké válhassanak.

Mert kell egy csapat…

Együttműködni nagyon nehéz. Ahhoz, hogy a csoport optimálisan működjön, hogy senki ne szoruljon háttérbe, nagyon fontos a pedagógus jelenléte és egy olyan módszertan, ami segíti az előnyök kibontakozását, és keretek közé szorítja a hátrányokat. A Humanisztikus Kooperatív Tanulás program állításai a modern szociálpszichológiai, pedagógiai kutatások eredményeire támaszkodnak, ugyanakkor 15 év aktív tanítási tapasztalata is beépült a módszertanba.

„Ahhoz, hogy a személyiség a csoporton belül kibontakozhasson, kisebb, 3-5 fős csoportokra van szükség, amelyet a szereplők átlátnak, befolyásolni tudnak. Ez a közeg biztosítja, hogy minden gyerek aktív maradjon, hiszen aki a háttérbe húzódik, az nem tud fejlődni” – mondja Dr. Benda József. „Nagyon fontos, hogy kezdetben a csoportok önkéntes alapon szerveződnek, mert sokkal könnyebb együttműködni olyasvalakivel, aki egyébként is szimpatikus. Az így szerzett sikerélményekre alapozva később nem lesz gond a tárgyi tudás, vagy más szem-pontok alapján alakított csoportokban sem. A gyerekek és a pedagógus szeretetkapcsolata olyan közeget teremt, amiben sokkal hatékonyabb a tanulás. A gyerekek energiáját nem a szorongás és a stressz köti le.”

…ahol önmagad lehetsz

A cél azonban nem az, hogy a gyerekek mindenáron alárendelődjenek, és a csoport vélt vagy valós elvárásainak próbáljanak megfelelni. A csapatban mindenkinek meg kell találnia a helyét, ugyanakkor önálló gondolkodásra, döntésre képes, saját határait védelmezni tudó személyiségekké kell válniuk. A pedagógusnak az ebből a helyzetből származó feszültségek kezelésében, a konfliktusok megoldásában is segítenie kell a gyerekeket.

Társadalmi hiánycikk

Így nem csak a tárgyi tudást sajátítják el, hanem érzelmi, szociális, indulati életük is fejlődik. Képesek lesznek kiegyensúlyozott kapcsolatok építésére, örömet találnak a közös munkában, megbíznak saját magukban és a társaikban, el tudják fogadni az eltérő álláspontokat is. Tolerancia, bizalom, a többiekért és a környezetünkért érzett felelősség, csupa olyan fogalom, aminek a hiányát nap mint nap érezzük.

Francis Fukuyama, japán közgazdász egyenesen azt állítja, hogy egy ország gazdasági teljesítőképességének meghatározó összetevője az emberek közötti magas bizalmi szint, az együtt-működésre való képesség. Ha sikeres társadalmat, virágzó gazdaságot, kiegyensúlyozott embereket szeretnénk látni magunk körül, olyan iskolákat kell megálmodnunk, és működtetnünk, amelyek ebben a szellemben nevelik a fiatalokat.

A pedagógus nézőpontja

Birloni Szilvia, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanára húsz éve találkozott először a módszerrel a Dr. Benda József által vezetett újpesti iskolában.

„Nagyon tetszett, hogy a gyerekek kisebb csoportokba szervezve dolgoznak, segítik egymást, még sincsenek a csoportban potyautasok, és igavonók, megfelelő feladathoz jut minden gyerek. A mi iskolánk pedagógiai programja Spencer Kagan kooperatív tanulási módszerére támaszkodik, ami sok ponton hasonlít a Humanisztikus Kooperatív Tanulás programhoz.

Az AKG pedagógiai rendszere a személyes kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt. A gyerekek nem a szokásos módon kapnak egy osztályfőnököt, hanem az iskolakezdés előtt, egy tábor keretében megismerkednek azzal az öt tanárral, akik közül kölcsönös szimpátia alapján kiválasztják a patrónusukat, akihez minden problémájukkal fordulhatnak majd.

Hangsúlyt fektetünk a diákok közötti személyes kapcsolatok kialakítására, a közösség építésé-re is. Minden tanévben kétszer egy hétre elutazunk, ahol az egy évfolyamon tanulók együtt vesznek részt tantárgyi vagy közösségi programokon. Az iskolai tanórák egy nagy részén 4 fős kooperatív csoportokban dolgoznak, az azonos érdeklődésű gyerekek alkotó-körökben tevékenykedhetnek, és sok projekt is indul az iskolában, amikor egy feladatra jön létre egy csapat. Mivel minden gyerek többféle közösségben vesz részt, ha az egyikben nem hangadó, meghatározó valaki, még az lehet a másikban.

Tanárként azt látom, hogy összehasonlíthatatlanul jobban összekovácsolja a közösséget a közös munka, feladatmegoldás. Mélyebben ismerik meg egymást, megtanulják elfogadni a sokféleséget, toleránsak a másikkal.

A mostani tizenéveseket nehezebb lekötni, az az aktivitás, amit a csoportmunka során elvárunk a gyerekektől segít fenntartani a figyelmet. Részesei tudnak lenni az órának, saját cselekvésekkel, saját gondolatokkal, saját kérdésekkel és saját válaszokkal. Nem unatkoznak, sikerélményük van, és ez olyan szempontból is fontos, hogy felnőttként sem fognak visszariadni attól, hogy újat tanuljanak. Helytelennek tartanám azonban, hogy csak csoportmunkával tanítsunk. Az előadásnak, az elmélyült egyéni munkának, a dolgozatoknak és a vizsgáknak is meg van a maguk szerepe.

A pedagógusnak eleinte óriási energia befektetést jelent ez a fajta munka. Ki kell alakítani a szükséges eszköztárat, el kell fogadnia, hogy nem ő a tudás egyedüli birtokosa. Meg kell is-mernie a gyerekeket, nyitottnak kell maradnia. Gyökeresen más szerepkörben találja magát, ahol a csoportok kialakításával, a gyakorlatokkal, a konfliktusok elsimításával olyan komplex nevelési helyzetet teremt, amiben minden gyerek aktív, fejlődik, és egyéni kreatív megoldások születhetnek a felvetődő kérdésekre, problémákra.
Cserébe a gyerekektől érkező pozitív visszajelzések óriási hajtóerőt adnak. Sokkal több aktív percet, élőbb kapcsolatokat, örömteli, élményszámba menő tanórákat jelent ez a módszer a pedagógusoknak is.

A szülő szemszögéből

Dr. Battonyai Tünde mindkét gyermeke a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba jár. „Olyan iskolát szerettünk volna választani, ahol a gyerekeink biztonságban érzik magukat, ahol szeretik, megértik, elfogadják őket. Nagyon fontosnak tartom, hogy autonóm személyiségként kezeljék a gyerekeket, ugyanakkor legyenek értelmes, a gyerekek és a szülők számára is belátható, elfogadható korlátok. Az iskolában közvetített értékrendnek egybe kell esnie az otthon elfogadottal, hogy azt valóban hitelesként érzékeljék a gyerekek.

Ezeken a korlátokon belül azonban az iskola olyan helyzeteket, olyan lehetőségeket kínál a gyerekeknek, amelyekben szabadon kipróbálhatják magukat. Megtapasztalhatják, hogy mire képesek, kézzelfogható tudásuk lesz a saját erősségeikről, gyengeségeikről, valódi önismeret-re tesznek szert. Lehet, hogy elfogult vagyok, de sokkal érettebbnek, önállóbbnak látom őket a korosztályuknál.

Rengeteg a csoportmunka, a projekt-jellegű feladat, a szabadon választható alkotó-kör, mindenki abban mélyülhet el, amiben akar. Ebben az iskolában is vannak memoriterek, nem lehet megúszni a szótanulást sem, de vannak olyan tapasztalati feladatok is, amelyek elmélyítik, közelebb hozzák az elméletet. Az Ember tragédiájából például bábjátékot kellett írni. Az iskola továbbtanulási statisztikái vetekszenek bármelyik versenyistálló-jellegű iskoláéval, csak éppen ide szeretnek járni a gyerekek.”